Fal- és sziklamászás: október 2012

Hochschwab (A), október 19-20. péntek - szombat

péntek Hochschwab, Östliche Hundswand, Highway, VII-, 8kh, 270m

HIGHWAY TO STANGENWAND

Az október 23-i hosszú hétvégére szóló időjárás előrejelzések beindították a nyálelválasztásomat. Ha ilyen idő lesz, akkor menni kell, mászni kell! Végül sikerült úgy szervezni, hogy két napot a hegyekben tölthessek. A társkeresés ment nehezen, a jó idő miatt mindenki négynapos programot tervezett. A két nap miatt sorra estek ki a jelöltek, főleg, hogy az első, a pénteki, még munkanap volt. Már-már kerülgetett a pánik, amikor szinte az utolsó pillanatban Zsanett igent mondott a nagy kérdésre. Péntek hajnalban felszedtem, s egy szűk négy órás menet végén begördültünk a Bodenbauer ház melletti parkolóba, a Hochschwab lábánál. Bécstől köd volt, a házhoz vezető úton már megijedtünk, hogy mégsem a melengető őszi napsütésben fogunk mászni, de aztán a ház előtt fél kilométerrel hirtelen vége lett a szürkeségnek és felragyogott minden. Főleg a kedvünk!

Gyors pakolás után felsöpörtünk a Hundswandhoz, megcsodáltuk a falat, és az óriási barlangszádát, majd megkerestük aznapi mászótervünk, a Highway (8kh, VII-) beszállását. Zsanett indult elsőnek, a néhol még kicsit nyirkos fogások és a tűző nap miatti meleg rendesen megizzasztották. Másodban igazi élmény volt az apró fogásokon, lépéseken feltornázni VII- -ért. A következő nehéz hossz, a VI+-os repedés nekem jutott, jelzőkkel nem illetném, receptre kellene mindenkinek felírni. Újabb nehéz táblamászás következett VII- ért, majd könnyű terepen oldalaztunk jobbra, az út látványos, kitett traverzének kezdetéhez. Az erősen áthajló plafonrész tövénél vízszintesen futó repedésben szerencsére jó fogásokat lehet találni, de mivel a lábnak csak a kb. függőleges fal taposása marad, karral bírni kell a kihívást. A kitettség is izgalmassá teszi ezt a részt. A hossz vége a legtrükkösebb, mert a repedés elvékonyodik, nem mindenkinek fér bele az ujja. Szegény Zsanett, amilyen vékony, olyan vastag ujjakat növesztett, így csak némi kötélmanőverezés árán jutott át a standba. Én még épp be tudtam az enyéimet gyömöszölni. A következő hosszban az Adlerriss-t kereszteztük, ilyen kitett helyen talán még nem is másztam eddig, VII- -ért kellett a mélység fölött átlépni a szemközti falra. Az expressz segített… Ezután már csak egy jobbra lefelé vezető rámpán kellett lemászni, s a kiépített ereszkedőpályán a félkötéllel hipp-hopp lent voltunk három ereszkedésből. Elégedetten nyugtáztuk, hogy létezik ez a szép és különleges mászóút, és sort keríthettünk a megmászására.

Vidovics Zoltán (forrás)

topo

szombat Hochschwab, Stangenwand, Stangenwand Südostwand, VI+ (VII/A0), 11kh, 320m

Az autóban korán elaludtunk, másnap korai indulást terveztünk, de a hajnali nulla fok lassította az ébredést és a készülődést. Végül csak 7 óra után, még mindig kutya hidegben hagytuk el a parkolót. Tepertünk, ahogy bírtunk, hogy felmelegedjünk. Bő két óra alatt értünk fel a Stangenwand délkeleti részének lábához, és a szöghöz, ami az 1938-ban Raimund Schinko és két társa által átmászott klasszikus út beszállását jelezte (Stangenwand Südost – Schinko). Az első hosszban az egy-két régi szöget egy-két frienddel egészítettük ki, az első nitteket a standban találtuk. Innen már végig voltak nittek, de nem olyan kényelmes sűrűséggel, mint a Highway-ben, néha saját eszközöket is célszerű volt elhelyezni. A második hossz gyönyörű kémény VI- -ért, egyszer terpesztős, másszor hernyózós módszerrel lehetett végigküzdeni. Elég hosszúra szabta a természet, a kb. 40 m szinte végig kéménymászás volt. Zsanett következett a harmadik kötélhosszal, jobbra, majd felfelé haladt, a mászás végig tartotta a VI- -os nehézséget. Egy rövid, de pompás, VI-os felmászásból állt a negyedik hossz, s ott álltunk a hírhedt VII-es traverz elején. Cudarul nézett ki. Zsanett indult, a VI-os szakaszokat szépen átmászta, majd a VII-es kulcsrészt a kalauzban is részletezett kötélmanőverrel oldottuk meg. Kb. 5 métert lejjebb eresztettem egy régi standig, amitől enyhén balra tartva már könnyebb terepen tudott felmászni a rendes standig, ami kb. 5 méterrel volt magasabban, mint az a nitt, amiből leeresztettem. Ennek köszönhetően a kulcshelyen másodmászóként a kötélre bízhattam magam, kisebb ingatraverzzel jutottam át a nittől a VII-es rész túloldalára. Az ingát a nittbe fűzött régi, kötélgyűrűvel toldott heveder tette kényelmesebbé, hiszen általa lassan tudtam beleengedni magam az átlendülésbe. Zsanett gondos kötéltársként még a következő hossz első, standtól jobbra lévő nittjébe is betette a kötelet, hogy ezzel is rövidebb legyen az inga. A hatodik hossz egy nehéz VII- -os, piazos repedéssel kezdődik, szerencsére megszórták nittekkel. A repedés belseje az a tenyérszaggatóan csipkés fajta mészkőfelület, lépés nincs, jól jött az A0. Az első egy-két méter után könnyebbé vált a dolog, VI-osért már az élmény dominált. A hetedik, V-ös hosszban is volt egy trükkös rész, ami az ún. „mohás kémény” beszállásához vezetett minket. Tényleg elég mohás, szinte zöldebb, mint szürkébb, szerencsére nagyrészt száraz volt, nedvesen horror lehet. Néha így is az volt, a kalauzban adott V-ösnél meg VI- -nál nehezebbnek éreztem. A maradék három, könnyű hosszon felszaladtunk, s a csúcskereszt mellett elégedetten néztünk körbe, egy régi álom vált valóra ma. A csúcskönyvbe lapozva meglepődve láttuk, hogy viszonylag ritkán másszák ezt az utat, idén mi voltunk a negyedik parti. A legfrissebb magyar bejegyzés Barna Klárié és Flaska Petié még 2009-ből. Lefelé óriáshátizsákos magyar barlangászokkal találkozunk, s egy bő két órás menet végén újra a parkolóban álltunk. A két nap legveszélyesebb része ezután következett, hazafelé a nem evilági ködben nehéz volt a látási viszonyoknak megfelelően lassan haladni…

Vidovics Zoltán (forrás)

topo

Fal- és sziklamászás

Oldalak

Hohe Wand (A)

Hochschwab (A)