szombat Júliai-Alpok, Campanile di Villaco, Arditi, 5b, 3kh, 90m
Reggel
az Anita Goitan via ferrátára mentünk, Forcella di Riofreddo és a Jôf
Fuart-ra (2666m) vezető nornál út közötti szakaszra, majd fel a csúcsra.
Visszaérve a házba egy kis pihenő, némi táplálék és frissítő után elindultunk az 5-10 percnyi beszállásra levő 'Ignazio Piussi
mászóiskola' egyik 3kh-as útjába. Az 1. és 2. kh-t Szikszai László
mászta, én pedig az utolsót. Többször másztam már ezt az utat, kicsit
sűrűn is nittelt, de a 3.kh-ban egy kisebb áthajló rész előtt hiába kerestem
hova akasszak, mert hiányzott 1 vagy 2 nitt (valószínű valami lezúduló
kő telibe találhatta és letörte, később Cristiano a ház üzemeltetője is
említette, hogy pótolni kell). Szerencsésebb így előlmászóként nem
beleesni, mert egy párkányon lehetne landolni. A képlet egyszerű: ki
kell mászni és utána akasztani.
topo
vasárnap Júliai-Alpok, Campanile di Villaco, Migliorini, IV+, 9 kh, 330m
A
lányok ferrátáznak (folytatják az Anita Goitan-t a Cime Castrein-en) a
fiúk pedig másznak. Hármas partiban, én elől, Szikszai Laci Marcival
hátul. Ezt az utat szintén már másztam. 1935-ben jegyezték és akkor IV+
-ért (2.kh-ban a rajzon egy variáns rész áthajlás alatt
V-, azt másztam korábban, ami mai szemmel nézve több, a VI-ost súrolja,
ráadásul azon a részen egy régi szög után hosszasan semmit nem lehet
betenni). Így utólag nézve a falrajzot jöttem rá, hogy máskor is az
eredeti beszállástól balra kezdtem (lásd sárga vonal), mert van ott egy
gyűrűs nitt, ahová a biztosító ember kiteheti magát, és feljebb 2
régebbi szöget is lehet látni. Nem könnyű erre a beszállás az biztos, legnehezebb része az útnak ez a variáns (VI) a 2. szög
akasztásáig, onnan már könnyebb és nincs messze a stand. A következő
kémény rendben van, és utána most balra másztam, de nem álltam meg a
szögnél standolni, hanem a kémény után, ameddig elért az 50m kötél. Ha
szükség volt mindig találtam jó standhelyet.