Fal- és sziklamászás: május 2012

Rax (A), május 19-20. szombat - vasárnap

szombat Rax, Preinerwand, Mit göttlicher Hand, VI, 7kh, 170m

Igen, Rax. A beszállás kissé hosszú (1,5 ó), ez alpesi környezetben megengedett. Kellemes napsütéses 'séta' után, elhagyva a Hans von Haid Steig klettersteig/via ferrata-t, megérkezünk a beszálláshoz. Én Sélley Évával (aki végig hátul), mellettünk pedig Molnár Tibor Szabó Borcsával mászott. Kicsit kedvemet szegte a beszállást keresve a törős falak látványa, de az első kh végére elmúlt, sőt megjött a kedvem a mászáshoz. A tényleges beszálláshoz vezető III+ -os rész a kalauz szerint sem számít az útba, ami viszont ez után következik az remek (!!!) V, VI-os áthajló rész - fölösleges aggódni szépen kimászható, jó az a fogás. A 2. kh-ban szép meredek fal VI-, V+ -ért. A következő kh kevésbé izgalmas, enyhén törős és van némi törpefenyő is, de a standba érve gyönyörű látvány fogad: Arcoi szépségű reibung tábla. Helyenként a VI-os részek is szellősen nittelve, de ne aggódjunk, a cipőnek tapadnia kell!

topo

vasárnap Rax-Schneeberg, Stadelwand, Bruderherz, VII- , 10kh, 320m

A parkolótól folyamatos emelkedőn, eleinte erdei ösvényen, később morénán, egy jó óra alatt értünk a beszálláshoz. Előttünk már voltak az útban és némi készülődés után megjelent egy hármas osztrák parti, de türelmesen vártak sorukra.

Az út IV -es táblával kezdődik, a 2. és 4.kh a nálunk lévő falrajz szerint VI-, más rajzokon csak V, de jó 'bemelegítő' a későbbi nehezebb részekre. A terv az volt, hogy a 4.kh után az eredeti nittelt stand előtt néhány méterrel egy fánál standolok és tovább a 'Direkter Reifschneiderweg' utat másszuk, mert az csak VI -os, hogy Évának valamivel könnyebbet kelljen másznia. A stand után el is mentem jobbra és egy 15m-es sétálós rész után beértem egy sarokba, ahol sarokrepedés és kémény szerű bevágásként folytatódik az út. Nittek helyett szögek vannak és lehet saját közteseket is pakolni. El is kezdtem ezt, de 4-5m után inkább visszamásztam, mert a szögek eléggé el voltak rozsdásodva és enyhén áthajló is volt nagy felnyúlásokkal, ami nekem még nem lett volna probléma, de Évának ezek magasak voltak. Ha beleesik, lóg a levegőben a kötélen. Mire visszaértem az eredeti útba az osztrákok előlmászója megelőzött. Most jött a legnehezebb kötélhossz, a VII- os rész. Érdekes volt ezt kimászni a másik mászóparti két félkötele közt, ügyelve a saját kötél vezetésére is. Örültem hogy kiakaszthattam magam az út egyetlen függőstandjában, ahol később négyen is torlódtunk miközben elkezdtem Évát felbiztosítani, közülük pedig elindult az előlmászó. Szerencsére tempósan másztak, így nem kellett sokat várnia Évának, hogy ő is kitegye magát. Jobbnak láttuk ha teljesen előre engedjük őket, pihenés közben pedig lehet egy kicsit enni inni. Két könnyebb kh. következett IV+ és VI-, jól mászhatók. A falrajz szerint az utolsó kettőre elég lesz a hatvanas kötél így ki tudom egyben mászni. Nittelve van rendesen , szinte sűrűn is, illetve vannak homokórák. Az utolsó kötélhossz kulcsrészénél két homokóra is van, melyek oly szűkek, hogy a bennük lévő 'ezeréves' napszítta kötélgyűrű mellé semmi nem fér be, még vékony kevlár sem, így csak ebbe lehet akasztani, ami nem túl biztató. Az első után még a kunszt előtt (ami szerintem a VI -ostlól nehezebb, egy + -t simán megérdemel), állva egy kis mélyedésben fogva balra a 'semmit' megpróbáltam két éket is berakni, viszont látva, hogy a expresszeim elfogynak, fél kézzel kellett kötélgyűrűt kötnöm és maradék karabinerekkel kiegészíteni az akasztást. Nagy terpeszbe kellett lépni a sima reibungos falon, felnyúlni valami nem túl biztató fogásba, ebből felállni és akasztani a homokórából lógó bizonytalan kötélgyűrűbe. Szép manőver volt. Már csak kb. 15-20m VI- maradt hátra hogy egy fánál standoljak a végén.

Szép és kellemes, kicsit sűrűn is nittelt, jól mászható út volt. Lejövet körbe egy ösvényen.

topo1 topo2

Fal- és sziklamászás

Oldalak

Grazer Bergland (A)

Rax–Schneeberg (A)