Hohe Wand (A)

   Hohe Wand (A), október 21-23.  vasárnap - kedd


vasárnap    Hohe Wand, Bereich Teufelsgrat, Bergfreundesteig neu (var.), 5+, 4kh, 120m



















topo



hétfő    Hohe Wand, Handler Ausstieg mix. VI+, 6kh, 190m



















topo

Hochschwab (A)


   Hochschwab (A), október 19-20.  péntek - szombat


péntek    Hochschwab, Östliche Hundswand, Highway, VII-, 8kh, 270m

HIGHWAY TO STANGENWAND
Az október 23-i hosszú hétvégére szóló időjárás előrejelzések beindították a nyálelválasztásomat. Ha ilyen idő lesz, akkor menni kell, mászni kell! Végül sikerült úgy szervezni, hogy két napot a hegyekben tölthessek. A társkeresés ment nehezen, a jó idő miatt mindenki négynapos programot tervezett. A két nap miatt sorra estek ki a jelöltek, főleg, hogy az első, a pénteki, még munkanap volt. Már-már kerülgetett a pánik, amikor szinte az utolsó pillanatban Zsanett igent mondott a nagy kérdésre. Péntek hajnalban felszedtem, s egy szűk négy órás menet végén begördültünk a Bodenbauer ház melletti parkolóba, a Hochschwab lábánál. Bécstől köd volt, a házhoz vezető úton már megijedtünk, hogy mégsem a melengető őszi napsütésben fogunk mászni, de aztán a ház előtt fél kilométerrel hirtelen vége lett a szürkeségnek és felragyogott minden. Főleg a kedvünk!
Gyors pakolás után felsöpörtünk a Hundswandhoz, megcsodáltuk a falat, és az óriási barlangszádát, majd megkerestük aznapi mászótervünk, a Highway (8kh, VII-) beszállását. Zsanett indult elsőnek, a néhol még kicsit nyirkos fogások és a tűző nap miatti meleg rendesen megizzasztották. Másodban igazi élmény volt az apró fogásokon, lépéseken feltornázni VII- -ért. A következő nehéz hossz, a VI+-os repedés nekem jutott, jelzőkkel nem illetném, receptre kellene mindenkinek felírni. Újabb nehéz táblamászás következett VII- ért, majd könnyű terepen oldalaztunk jobbra, az út látványos, kitett traverzének kezdetéhez. Az erősen áthajló plafonrész tövénél vízszintesen futó repedésben szerencsére jó fogásokat lehet találni, de mivel a lábnak csak a kb. függőleges fal taposása marad, karral bírni kell a kihívást. A kitettség is izgalmassá teszi ezt a részt. A hossz vége a legtrükkösebb, mert a repedés elvékonyodik, nem mindenkinek fér bele az ujja. Szegény Zsanett, amilyen vékony, olyan vastag ujjakat növesztett, így csak némi kötélmanőverezés árán jutott át a standba. Én még épp be tudtam az enyéimet gyömöszölni. A következő hosszban az Adlerriss-t kereszteztük, ilyen kitett helyen talán még nem is másztam eddig, VII- -ért kellett a mélység fölött átlépni a szemközti falra. Az expressz segített… Ezután már csak egy jobbra lefelé vezető rámpán kellett lemászni, s a kiépített ereszkedőpályán a félkötéllel hipp-hopp lent voltunk három ereszkedésből. Elégedetten nyugtáztuk, hogy létezik ez a szép és különleges mászóút, és sort keríthettünk a megmászására.
Vidovics Zoltán                (forrás)



szombat    Hochschwab, Stangenwand, Stangenwand Südostwand, VI+ (VII/A0), 11kh, 320m

Az autóban korán elaludtunk, másnap korai indulást terveztünk, de a hajnali nulla fok lassította az ébredést és a készülődést. Végül csak 7 óra után, még mindig kutya hidegben hagytuk el a parkolót. Tepertünk, ahogy bírtunk, hogy felmelegedjünk. Bő két óra alatt értünk fel a Stangenwand délkeleti részének lábához, és a szöghöz, ami az 1938-ban Raimund Schinko és két társa által átmászott klasszikus út beszállását jelezte (Stangenwand Südost – Schinko). Az első hosszban az egy-két régi szöget egy-két frienddel egészítettük ki, az első nitteket a standban találtuk. Innen már végig voltak nittek, de nem olyan kényelmes sűrűséggel, mint a Highway-ben, néha saját eszközöket is célszerű volt elhelyezni. A második hossz gyönyörű kémény VI- -ért, egyszer terpesztős, másszor hernyózós módszerrel lehetett végigküzdeni. Elég hosszúra szabta a természet, a kb. 40 m szinte végig kéménymászás volt. Zsanett következett a harmadik kötélhosszal, jobbra, majd felfelé haladt, a mászás végig tartotta a VI- -os nehézséget. Egy rövid, de pompás, VI-os felmászásból állt a negyedik hossz, s ott álltunk a hírhedt VII-es traverz elején. Cudarul nézett ki. Zsanett indult, a VI-os szakaszokat szépen átmászta, majd a VII-es kulcsrészt a kalauzban is részletezett kötélmanőverrel oldottuk meg. Kb. 5 métert lejjebb eresztettem egy régi standig, amitől enyhén balra tartva már könnyebb terepen tudott felmászni a rendes standig, ami kb. 5 méterrel volt magasabban, mint az a nitt, amiből leeresztettem. Ennek köszönhetően a kulcshelyen másodmászóként a kötélre bízhattam magam, kisebb ingatraverzzel jutottam át a nittől a VII-es rész túloldalára. Az ingát a nittbe fűzött régi, kötélgyűrűvel toldott heveder tette kényelmesebbé, hiszen általa lassan tudtam beleengedni magam az átlendülésbe. Zsanett gondos kötéltársként még a következő hossz első, standtól jobbra lévő nittjébe is betette a kötelet, hogy ezzel is rövidebb legyen az inga. A hatodik hossz egy nehéz VII- -os, piazos repedéssel kezdődik, szerencsére megszórták nittekkel. A repedés belseje az a tenyérszaggatóan csipkés fajta mészkőfelület, lépés nincs, jól jött az A0. Az első egy-két méter után könnyebbé vált a dolog, VI-osért már az élmény dominált. A hetedik, V-ös hosszban is volt egy trükkös rész, ami az ún. „mohás kémény” beszállásához vezetett minket. Tényleg elég mohás, szinte zöldebb, mint szürkébb, szerencsére nagyrészt száraz volt, nedvesen horror lehet. Néha így is az volt, a kalauzban adott V-ösnél meg VI- -nál nehezebbnek éreztem. A maradék három, könnyű hosszon felszaladtunk, s a csúcskereszt mellett elégedetten néztünk körbe, egy régi álom vált valóra ma. A csúcskönyvbe lapozva meglepődve láttuk, hogy viszonylag ritkán másszák ezt az utat, idén mi voltunk a negyedik parti. A legfrissebb magyar bejegyzés Barna Klárié és Flaska Petié még 2009-ből. Lefelé óriáshátizsákos magyar barlangászokkal találkozunk, s egy bő két órás menet végén újra a parkolóban álltunk. A két nap legveszélyesebb része ezután következett, hazafelé a nem evilági ködben nehéz volt a látási viszonyoknak megfelelően lassan haladni…
Vidovics Zoltán                (forrás)

Júliai-Alpok, Corsi ház (I)

   Júliai-Alpok, Corsi menedékház (I), szept. 14-16. péntek - vasárnap


szombat    Júliai-Alpok, Campanile di Villaco, Arditi, 5b, 3kh, 90m
Reggel az Anita Goitan via ferrátára mentünk, Forcella di Riofreddo és a Jôf Fuart-ra (2666m) vezető nornál út közötti szakaszra, majd fel a csúcsra. Visszaérve a házba egy kis pihenő, némi táplálék és frissítő után elindultunk az 5-10 percnyi beszállásra levő 'Ignazio Piussi mászóiskola' egyik 3kh-as útjába. Az 1. és 2. kh-t Szikszai László mászta, én pedig az utolsót. Többször másztam már ezt az utat, kicsit sűrűn is nittelt, de a 3.kh-ban egy kisebb áthajló rész előtt hiába kerestem hova akasszak, mert hiányzott 1 vagy 2 nitt (valószínű valami lezúduló kő telibe találhatta és letörte, később Cristiano a ház üzemeltetője is említette, hogy pótolni kell). Szerencsésebb így előlmászóként nem beleesni, mert egy párkányon lehetne landolni. A képlet egyszerű: ki kell mászni és utána akasztani.









topo




vasárnap    Júliai-Alpok, Campanile di Villaco, Migliorini, IV+, 9 kh, 330m

A lányok ferrátáznak (folytatják az Anita Goitan-t a Cime Castrein-en) a fiúk pedig másznak. Hármas partiban, én elől, Szikszai Laci Marcival hátul. Ezt az utat szintén már másztam. 1935-ben jegyezték és akkor IV+ -ért (2.kh-ban a rajzon egy variáns rész áthajlás alatt V-, azt másztam korábban, ami mai szemmel nézve több, a VI-ost súrolja, ráadásul azon a részen egy régi szög után hosszasan semmit nem lehet betenni). Így utólag nézve a falrajzot jöttem rá, hogy máskor is az eredeti beszállástól balra kezdtem (lásd sárga vonal), mert van ott egy gyűrűs nitt, ahová a biztosító ember kiteheti magát, és feljebb 2 régebbi szöget is lehet látni. Nem könnyű erre a beszállás az biztos, legnehezebb része az útnak ez a variáns (VI) a 2. szög akasztásáig, onnan már könnyebb és nincs messze a stand. A következő kémény rendben van, és utána most balra másztam, de nem álltam meg a szögnél standolni, hanem a kémény után, ameddig elért az 50m kötél. Ha szükség volt mindig találtam jó standhelyet.






Rax–Schneeberg (A)

   Rax (A), augusztus 4-5.  szombat - vasárnap


szombat    Rax, Vordere Klobenwand, Nix für Suderer, VI, 7kh, 170m




topo
Csütörtök este az Excelsior klubban Szikszai László "Doki" megkérdezte, van-e kedvem a hétvégén Raxhoz. Igen, miért ne (ha megfelelő az időjárás), így csatlakoztam kis csapatukhoz. Gyorsan megnéztünk egy kalauzt, és szombatra a Vordere Klobenwand falat választottuk, rövid beszállás, így két út is belefér. Vasárnapra Preinerwand, ott már másztam, a fal felső fele gyönyörű tábla izgalmas utakkal.
Péntek este 7-re terveztük az indulást, de egy kicsit csúsztunk az időben, Orsit a Blahán vettük fel, Gabit Óbudán, és irány Rax... Éjjel érkeztünk meg Kaiserbrunnba, a "kempingbe". Gyors sátorverés és alvás.
Reggel 1-2 kanyar után a parkolóba értünk, a lányoktól elbúcsúztunk és irány Klobenwand. Tényleg rövid a beszállás, hamar a fal alá értünk. Az útban már voltak csehek két standdal feljebb, egy pedig vigyázott egy kissrácra a beszállásnál.
Én kezdtem, néhány méter után volt egy enyhén kihajló VI-os kunszt, első próbálkozás jó lett volna, ha elérem a fogást. Kis idő után Jindra, a bébiszitter felszólt, hogy a csehek is "elmolyoltak" ott. Ballal egy alsó fogás, dőlni jobbra és egy balra dőlő reibungos fogásra jobb kézzel terhelni, bal lépés, ebből ballal felnyúlni, és megvan a fogás. Már csak fel kell állni. Ez szép volt. Az út tisztességesen volt nittelve, a könnyebb IV-es részek szinte már sűrűn is. A 2. kh-t Doki mászta, volt benne egy szép V+ -os tábla, a többi négyes. A 3. kh-t én másztam, IV+ -os élen fel, balra stand. A 4-5 kh-ban volt VI-os, azt átpasszolta Doki nekem. Nem bántam meg. Traverz balra, majd egy repedésben fel a standig (ahol nem álltam meg, mert ki lehetett tolni a kettőt egyben), majd tovább a repedésben enyhén balra. Igazi piazos mászás. Doki valami rossz mozdulat után fájlalta a térdét (síelésnél szerzett korábbi sérülés miatt), így az utolsó két kh. is rám várt. Korrekt V- -os tábla, áthajlás és a végén megint egy tábla.
Ajánlom ezt az utat másoknak is.
Sajnos a térdprobléma miatt a másik utat (Gaisbauer Jug Weg, V, 7kh, 170 m) elnapoltuk.




vasárnap    Rax-Schneeberg, Rosaroter Pfeiler, Rosaroter Pfeiler, VI+ / VI,  (1. és 2. kh)                                                                 topo 
                   Rax-Schneeberg, Niederes Großeck, Endspurt, VI+, 2kh, 55m                                                                                          topo
Sajnos vasárnapra nem jött rendbe Doki lába, valamit ki kellett találni. Mászni nem tud, de szívesen biztosít, így keresni kellett olyan helyet, ahol rövid a beszállás és van 1-2 kh-as út VI/VI+ nehézségben.

Magas-Tátra, Téry ház

   Magas-Tátra, Téry ház (Sk), július 8-15.


kedd    Magas-Tátra, Sárga-fal, Korosadowicz, V, 5kh


csütörtök    Magas-Tátra, Zöldtavi-csúcs, Šadek direkt, V, 7kh, 300m


péntek    Magas-Tátra, Sárga-fal, Ény-i borda, IV, 5kh
topo


szombat    Magas-Tátra, Sárga-fal, Čierna škára, V-, 6kh


vasárnap    Magas-Tátra, Sárga-fal, Parák*, V+, 4kh

Gesäuse + Eisenerz (A)

   Gesäuse + Eisenerz (A), június 16-17.  szombat - vasárnap


szombat    Gesäuse, Planspitze, NW-Wand, Konkurs, VII-, 9kh, 350m















fal   topo

Grazer Bergland (A)

   Grazer Bergland (A), május 26-28.  szombat - hétfő


szombat    Grazer Bergland, Rote Wand, Rupertina, VII-, 8kh, 250m

topo


vasárnap    Grazer Bergland, Kugelstein, Gemüsekante, VI+, 6kh, 160m


hétfő    Grazer Bergland, Rote Wand, Hühnerleiter, V+, 7kh, 200m

topo

Rax–Schneeberg (A)

   Rax (A), május 19-20.  szombat - vasárnap


szombat    Rax, Preinerwand, Mit göttlicher Hand, VI, 7kh, 170m
Igen, Rax. A beszállás kissé hosszú (1,5 ó), ez alpesi környezetben megengedett. Kellemes napsütéses 'séta' után, elhagyva a Hans von Haid Steig klettersteig/via ferrata-t, megérkezünk a beszálláshoz. Én Sélley Évával (aki végig hátul), mellettünk pedig Molnár Tibor Szabó Borcsával mászott. Kicsit kedvemet szegte a beszállást keresve a törős falak látványa, de az első kh végére elmúlt, sőt megjött a kedvem a mászáshoz. A tényleges beszálláshoz vezető III+ -os rész a kalauz szerint sem számít az útba, ami viszont ez után következik az remek (!!!) V, VI-os áthajló rész - fölösleges aggódni szépen kimászható, jó az a fogás. A 2. kh-ban szép meredek fal VI-, V+ -ért. A következő kh kevésbé izgalmas, enyhén törős és van némi törpefenyő is, de a standba érve gyönyörű látvány fogad: Arcoi szépségű reibung tábla. Helyenként a VI-os részek is szellősen nittelve, de ne aggódjunk, a cipőnek tapadnia kell!



vasárnap    Rax-Schneeberg, Stadelwand, Bruderherz, VII- , 10kh, 320m




















A parkolótól folyamatos emelkedőn, eleinte erdei ösvényen, később morénán, egy jó óra alatt értünk a beszálláshoz. Előttünk már voltak az útban és némi készülődés után megjelent egy hármas osztrák parti, de türelmesen vártak sorukra.
Az út IV -es táblával kezdődik, a 2. és 4.kh a nálunk lévő falrajz szerint VI-, más rajzokon csak V, de jó 'bemelegítő' a későbbi nehezebb részekre. A terv az volt, hogy a 4.kh után az eredeti nittelt stand előtt néhány méterrel egy fánál standolok és tovább a 'Direkter Reifschneiderweg' utat másszuk, mert az csak VI -os, hogy Évának valamivel könnyebbet kelljen másznia. A stand után el is mentem jobbra és egy 15m-es sétálós rész után beértem egy sarokba, ahol sarokrepedés és kémény szerű bevágásként folytatódik az út. Nittek helyett szögek vannak és lehet saját közteseket is pakolni. El is kezdtem ezt, de 4-5m után inkább visszamásztam, mert a szögek eléggé el voltak rozsdásodva és enyhén áthajló is volt nagy felnyúlásokkal, ami nekem még nem lett volna probléma, de Évának ezek magasak voltak. Ha beleesik, lóg a levegőben a kötélen. Mire visszaértem az eredeti útba az osztrákok előlmászója megelőzött. Most jött a legnehezebb kötélhossz, a VII- os rész. Érdekes volt ezt kimászni a másik mászóparti két félkötele közt, ügyelve a saját kötél vezetésére is. Örültem hogy kiakaszthattam magam az út egyetlen függőstandjában, ahol később négyen is torlódtunk miközben elkezdtem Évát felbiztosítani, közülük pedig elindult az előlmászó. Szerencsére tempósan másztak, így nem kellett sokat várnia Évának, hogy ő is kitegye magát. Jobbnak láttuk ha teljesen előre engedjük őket, pihenés közben pedig lehet egy kicsit enni inni. Két könnyebb kh. következett IV+ és VI-, jól mászhatók. A falrajz szerint az utolsó kettőre elég lesz a hatvanas kötél így ki tudom egyben mászni. Nittelve van rendesen , szinte sűrűn is, illetve vannak homokórák. Az utolsó kötélhossz kulcsrészénél két homokóra is van, melyek oly szűkek, hogy a bennük lévő 'ezeréves' napszítta kötélgyűrű mellé semmi nem fér be, még vékony kevlár sem, így csak ebbe lehet akasztani, ami nem túl biztató. Az első után még a kunszt előtt (ami szerintem a VI -ostlól nehezebb, egy + -t simán megérdemel), állva egy kis mélyedésben fogva balra a 'semmit' megpróbáltam két éket is berakni, viszont látva, hogy a expresszeim elfogynak, fél kézzel kellett kötélgyűrűt kötnöm és maradék karabinerekkel kiegészíteni az akasztást. Nagy terpeszbe kellett lépni a sima reibungos falon, felnyúlni valami nem túl biztató fogásba, ebből felállni és akasztani a homokórából lógó bizonytalan kötélgyűrűbe. Szép manőver volt. Már csak kb. 15-20m VI- maradt hátra hogy egy fánál standoljak a végén.
Szép és kellemes, kicsit sűrűn is nittelt, jól mászható út volt. Lejövet körbe egy ösvényen.
topo1      topo2

Arco (I)

   Arco (I), április 28-30.  szombat - hétfő
   Sistiana (I), május 1.  kedd


Hosszú hétvége ismét. Ez kedvez a mászóknak (is), hisz ilyenkor ha az idő is engedi a környező országok mászóhelyeit meg lehet célozni, így ismét alkalom adódik több kötélhosszas utak mászására. A "Barlangrend" szervezésében erre a hétvégére Arcora esett a választás. Sélley Éva volt a mászópartner. Örömmel vállaltam az előlmászást a kiválsztott utakban és nehézségekben.

1. nap    Arco, Monte Brento, Parete Zebrata, Similaun 6a, 10kh, 350m
Napsütéses tiszta reggelre ébredtünk. Ez jó jel, mert az előrejelzés kicsit borongós volt ezekre a napokra. A Zebrata fal jó választásnak tűnt, egész nap napsütés, lehetett barnulni. A parkolótól a kiszemelt 11-es "Sport" szektor egy rövidebb sétával könnyen elérhető, ahol a 3kh-tól a 16-ig találhatóak nittelt utak, szép reibung táblákkal.
A Similaun viszonylag szellősen nittelt. 5c reibung táblával indít, majd 1-2 könnyebb rész követi. Az 5. és 9. kh-ban van a legnehezebb rész, 6a reibung. Igazi pszichés edzés, hisz fogás semmi, csak a cipő tapadása, a nitt pedig 'mindig' feljebb van.
A nap végén kellemesen jóleső fáradtság volt érezhető.







2. nap  Arco, Valle del Sarca, Piccolo Dain, Amazzonia 5b/5c, 11kh, 250m
Szerettem volna "clean" utat mászni, de ami ezen a falon volt az nehéznek tűnt és nehezen biztosítható volt. Ezért egy 'könnyebb' utat próbáltam saját köztesekkel biztosítani. A beszállásnál sorba kellett állni, mert 3 út is indult ugyanonnan és az első stand is megegyezett, ezért hamar kimásztam az útból és saját standot építettem. Az út felén lévő áthajlást céloztam meg és arra felé igyekeztem mászni. Ha az eredeti út könnyűnek bizonyult, kimásztam belőle, hogy nehezítsek. Ez egészen jól sikerült az út első felében az áthajlásig, ami alatt volt az utolsó saját stand. Tulajdonképpen áthajló fal, plafon, de az útvezetés a sarokban jobbra kikerülte. A köztesek elhelyezése is korlátozódott így elkezdtem nittbe akasztani. Mikor a következő standból indultam megcseppent az eső. Ideje belehúzni nehogy megázzunk, aminek az eredménye az lett, hogy a további szép részeken egy-két kivétellel szinte felhagytam a saját köztesekkel.






3. nap  Arco, Monte Brento, Parete Zebrata, Teresa 5c, 15kh, 400m
Az első három kötélhossznak (4a) van variánsa (5a), amit inkább választottam volna, de a keresésével csak húzódott az idő, így végül azt hagytuk és beszálltunk az útba. Panaszra nem volt ok, szép reibung táblák kellemes 4a nehézségben. A 6.kh-ban következett az első komolyabb kihívás, szép traverz egy kisebb áthajlás fölötti táblán, nagyobb kilépésekkel miközben alattad a mélység, mely egy 5b reibung táblán folytatódik. A 10.kh-ban ismét traverz (5b) egy áthajlás alatt, ami után lefelé volt a stand. Ez után következett az út második kulcsrésze, egy igazán szép 5c reibung tábla.
Az időjárás nem kedvezett az út végére, így az utolsó két kötélhoszt (13. és 14. kh) esőben kellett kimászni. Érdekes tapasztalat szakadó esőben reibung táblát mászni, így a 4a rendesen felértékelődik. Szerettem volna már túl lenni rajta, de ekkor bekövetkezett amit szerettem volna elkerülni, megcsúszott a lábam. Ki szeret esőben végigcsúszni egy amúgy is szellősen nittelt táblán, de valahogy sikerült menteni, a lábam megakadt egy kis peremen.











4. nap  Sistiana
Esős reggelre ébredtünk, ezért úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafelé, és ha az idő engedi megállunk Trieszt környékén mászni. Sistiana-n sütött a nap és jobb helyet sem találhattunk volna, a mászófal közvetlen a tenger mellett volt.

topo:

























Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)